BebiBlog

(a magyar címe gáz, ezért a zárójel és a kisbetű, mindegy!)

Tarantino filmeket nem sokat láttam. Végig...talán csak a Halálbiztos-at, Ponyvaregényből csak részleteket. De azért volt közöm a rendezési stílusához, csak talán a filmjeihez nem sok. De így is nagyon érdekelt a dolog...főleg hogy két és fél órás, no meg Pitt :).

Már a film elején éreztem Tarantino keze nyomát. A hatásvadászat már a főcímnél beindult amikor a szereplőket írták ki. Meg hát ugye a zene, az sem utolsó, de tökéletes.

Most mondhatnám hogy természetesen fejezetekből áll a film, de csak rémlik hogy a többi filmjei közül pár így épül fel, talán a Kill Bill...De nekem nagyon bejött ez a fejezetes dolog, sőt a komolytalanság is amikor néha "paintesen" kiír dolgokat a képernyőre illetve megállítja a képet és bemutat egy szereplőt. Az a helyzet hogy ezeket pont jó időben csinálta és egyáltalán nem vett vissza a film komolyságából vagy éppen meglepően ért és akkor meg azért nem vett le a filmből!

A cselekmény mondhatni kicsit lapos, de fenn tart a film és végig feszült volt a hangulat. A kihallgatásos jelenetek (főleg az első) hihetetlen feszültséget teremtett. QT jól megcsinálta, a két és fél óra alatt nem volt üresjárat!

A színészek, na hát azok meg első osztályúak...természetesen Pittet emelem ki előszőr, aki tökéletesen elsajátította az akcentust ami illik a korhoz és a posztjához és persze a szájtartás az nagyon komoly. Az SS katona Christoph Waltz is alakít benne rendesen, főleg amikor kihallgatás van, illetve a film végén.

Tarantino zenéi annyira bejöttek hogy nagyon...annyira jó volt mindegyik zene, kivétel nélkül...némelyik valahogy nem illet a korba, de akkor is marhajó volt mindegyik zene. Olyan más volt...talán 1 szimfónikus szám ha volt.

Azt hiszem nézni fogom ezentúl a Tarantino filmeket
 

(*****)